a fogorvosi rendelőkben az egyetlen jó dolog a liftezős szék.
amúgy elég unalmas és fehér meg fémszínű minden.
eddig persze nem fájt a fogam. aztán belenyomtak az agyamba valami érzéstelenítőt, melynek következtében a fél arcom lebénult... viszont semmit sem éreztem az egész kezelésből. volt időm nézelődni közben. az orvos őszült és göndör volt a haja. amikor fúrta a fogam, ilyen fura szemellenző volt az arca előtt.
najó nem, hazudtam. az a kis lefolyó is egészen szimpatikus volt amibe a vizet kellett köpni. ami MINDEN rendelőben ugyan olyan persze. de ez lényegtelen. amúgy nemtudom mi történt mostanában az egészségügyben, de egyre több kis izé... felszerelés van. régen a fogorvosnak volt tükörkéje meg az a kampó szerű szerszáma éskész. mostbezzeg.
az egyik újfajta dolognak például olyan hangja volt, mint egy kávéfőzőnek. aztán többféle cső is volt, mindegyikből másfajta (azaz más ízű) -gondolom- gyógyszerfélét fújkált a számba.
hát nemtudom. én nem lelném abban örömöm, ha naphosszat mások szájában matathatnék...
és akkor még arról nem is beszéltem, hogy kezelés közben a szám ki volt feszítve, nagyjából úgy mint Willy Wonkának kisgyerekkorában. rémes. teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam.
egyébként pedig mostanra múlt el az érzéstelenítő hatása. és igen, mostmár végre FÁJ a fogam!