népszemüveg

több lazaságot? aha persze. hülye narancslé.
voltam reggel abban a nagy és híres és népszerű felsőoktatási intézményben és otthagytam nekik az egyik részemet. szépen rendbe volt rakva és azthiszem összességében tényleg belőlem volt egy darab. hogy ez mennyit ér, majdkiderül. igazából mindegy is, nekem sokat és ezalényeg.
aztán ültem a múzeumkertben. azon a környéken valahogy mindig átépítések vannak úgyhogy sosincs igazán csend és nyugalom. nem is tudtam sokáig ott olvasni. eltöltöttem egy kevés időt a városligetben is, ahol az egyik bácsi kutyáját churchillnek hívták. a mellettem lévő kukából pedig kilógott egy cipő. de ez nemfontos.
aztán el a coolhunters című kiállításra, ahová tulajdonképp kényelmesen besétálltam belépő nélkül. ez is olyan klassz érzés. "képző? ó akkor kérem tessék befáradni!" mivel rengetegsok időm volt, most végignéztem/hallgattam az ÖSSZES videót. még a streets klipet is. bizony. kurvajóhely ez a műcsarnok. detényleg.
délután visszakaptam magam, de persze csak hosszas sorbanállás után. addig a mellettem lévő, dobverőket szorongató irtóretrós srác kitűzőjén lévő ábrát próbáltam megfejteni. sikertelenül.
ezekután olvastam sokat. a deákon kényelmesek a padok. sok ember ment el előttem. pincérfiúk futottak szélsebesen tálcákkal a kezükben. japántúristacsoport. biciklisfutár.
rajtam volt a népszemüveg. figyelek ám.
viszont nemigazán tudok sakkozni. bocsánat, majd gyakorlom. :) ben folds five szól most. csakazértis. és mindenhol lábnyom alakú lukak vannak körülöttem. a fű meseszínű, fagylaltárus nincs, és minden embernek csak keze van, lába nincs. ez egy ilyen világ...