manifesztum?

amikor azthiszem már így is épp elég embert ismerek, mindig találkozok újabbakkal. akik (egy ideig legalábbis) sokkal izgalmasabbak mindenki másnál. olyan ez kicsit mint mikor találok egy új zenekart, ami annyira tetszik hogy hetekig folyamatosan azt hallgatom és nem unom meg.

ma reggel még úgy gondoltam semmi másra nincs szükségem, csak egy szobára ahol mindennek jó szine van. kávéra is cigarettára. könyvekre és iszonyú sok festékre. ez volt az én ma reggeli manifesztumom. azóta viszont túl sok hétköznapi dolog történt velem ahhoz, ezt a gondolatsort be tudjam fejezni... de egyszer be fogom.
tényleg.

viszont azthiszem én nem tudom megmenteni az embereket. magamat is csak akkor ha nagyon igyekszem. ha kevésbé igyekszem akkor arra is sincs energiám hogy a saját ágyamban aludjak, és elalszom bárhol ahol épp rámtör az álmosság.