liszt

körbe-körbe megyünk a szobor körül, ami még mindig nem tudom kit ábrázol. a kis tavacskában viszont vannak aranyhalak és békák. és csak mi vagyunk ott rajtuk kívül, meg a szél persze. te is almát eszel és én is. és megyünk körbe-körbe. mindig csak véletlenül nézünk egymásra és mindig csak véletlenül ülünk majdnem-egymás-mellett a vonaton. én beszélgetek lányokkal, te a telefonodba mosolyogsz. a vérnyomás-problémáimat is van végre kire fogni és ha megrendezek este egy ájulást az állomáson, biztos lesz aki hazakísér.

nem emlékszem mikor lettem ilyen végtelenül érzelgős