kedves nihil...

nosthát ez mondjuk egy fontos nap, olyan szempontból legalábbis feltétlenül, hogy eddig mindenképp ez a legjobb az évben. és gőzömsincs mi volt az első zene amit hallottam idén, mármint olyan ami nem a himnusz és nem én erőltettem hogy na ezlegyen. ezért most veszem a bátorságot és kijelentem hogy a mai nap, ezzelegyütt az év első (micsoda felelősség ez a nap úristen) kedvenc muzsikája egy action painting! szám a these things happen.
hát lássukcsak. pár napja volt hó. aztán földrengés. most esik valami eső féle. a természet kárpótol minket az eseménytelen és hosszú őszért. tavasszal tuti lesz árvíz is.
madélben siettem, hogy hazaérjek az újévi koncertre mert azt szeretem. néztük a tévében így az egészcsalád, és közben csokissütit ettem. éjfélkor pedig, amikor az a sok ismeretlen ember elkezdte a pezsgőspoharakat és egymást ölelgetni én kimentem a konyhába és sajtos csipszet majszolgattam. újabban mindenhez valami gasztronómiai élmény fűz.
az újévi koncert keretein belül a kékdunakeringő alatt voltak ilyen balettosok. és a Schönbrunni kastélyból közvetítették a táncot. amir részemről most azért volt igazán izgalmas, mert tesztelhettem magam: cour d'honneur, középrizalit, fisher von erlach, rokokó belsőtér, tükörterem megilyesmik. picikét kezd az agyamra menni az építészet vizsga azthiszem. juhú.