constant pondering

el kell mennem Milánóba is, dánokkal találkozni.

addig pedig csak reménykedni tudok benne, hogy ezek a soha nem tapasztalt gondolatok a fejemben nem tűnnek el a szervezetemet ostromló betegséggel egyidőben. idén megtanulok gondolkodni az egyetemen, és nem csak ott ami még szokatlanabb. újságot olvasok és érdekes beszélgetéseket folytatok újságíró ismerősökkel, megkedveltem a filozófiát köszönhetően egy Besenyő Pista bácsi-hasonmás filozófia tanárnak, és verseket olvasok amik még érdekelnek is, bejárok az egyetemre, szociálpszichológiát is tanulok és filmtörténetet. nemtudom ki mondta hogy az MA képzés szar, de ezennel kijelentem hogy nincs igaza. jövő héttől egy tekintélyes múzeum egyik serény munkatársa leszek, meg van itt egy ilyen diákszervezet is ami egész izgalmas.
remélem nem viszem túlzásba a dolgokat, mert nem szeretném idő előtt felrobbantani az agyam.