ez nem is szeptember

folyamatosan olyan érzésem van, mintha valamit nagyon elrontottam vagy elfelejtettem volna és ezért most büntetésképp az emberek gonoszak velem, eltűnnek, leráznak, esetleg még kiabálnak is.
és én nem tudom mit rontottam el vagy mit csináltam rosszul, és arra várok hogy végre valaki ezt is megmondja, hogy ne kövessem el újra ezeket a hibákat. de senki sem mondja azt hogy velem van a baj, tehát megint nekem kell megtalálnom mindent, nekem kell segítenem, nekem kell ottlennem, nekem kell válaszolnom, telefonálnom, írnom és kérdeznem. bárcsak menne ez most. tényleg nagyon szeretném.

nem értem ezt a szeptembert. ez nem is szeptember, ilyenkor csupa jó dolognak kellene történnie. vagy csak én nem vettem őket észre?

bécsre gondolok, anyu csokitortájára, régi ölelésekre, festékillatra, szájharmónikára és azokra az egy évvel ezelőtti reggelekre amikor illatos volt a kezem és felszálltam a trolira és csípős hideg volt és én zöld szoknyában voltam.