long story

nemszabad aludnom, nemszabad gondolkodnom ma éjjel többet. aludni csak időszerzés céljából nem, de gondolkodni inkább önvédelemből. nagyon félek a saját gondolataimtól, attól hogy ma valahogy minden sokkal nyilvánvalóbb és nyersebb mint eddig valaha. az hogy mit csinálok rosszul, hogy miért bánok rosszul az emberekkel, hogy miért vagyok gonosz velük, hogy miért hiszek mindig mindenkiről mást mint ami a valóság.
lassan eltűnik mindenki, és nem azért mert feltétlen azt akarom hogy eltűnjenek, sokkal inkább az az oka ennek az egésznek, hogy amint megértem végre (és ehhez sokszor évek kellenek) hogy ki mit miért csinál, akkor az is nyilvánvalóvá válik hogy én ezt miért nem bírom elviselni.
összességében azthiszem én tényleg nem tudom igazán szeretni az embereket és inkább leszek megkeseredett és magányos ember életem hátralévő részében, mint egy olyan megalkuvó valaki akinek minden mindegy.

közben persze igazán nagyon jó lenne továbbra is tétlenül ülni
de ma magamat is utálom

ennyi

mégis ilyenkor leszek tagja egy újabb közösségi portálnak
ahol gyűjthetem a felesleges kapcsolatokat, úgy, hogy közben mindenkit elfúj a szél aki fontos