hell yes

úgylátszik nem csak én szeretem a körtét, hanem a zsebpiszok méretű kisegérkék is.
azért az elég kínos hogy egy éjszakán keresztül sorszámozott sortban futkározó kisegerekkel álmodtam. az egyik igazából nem is egér volt, hanem olyan zselé állagú kisállat amit ha a falhoz vágsz szétkenődik.

(évente egyszer ki kell cserélni a képeket a falon, három évente a falat is, de legalábbis a szinét. csak a kendvenc kendőm marad ugyaz az már nemtudom mióta és az összes fotón abban vagyok.)

vagy beszélni tudok, vagy írni vagy rajzolni. egymással párhuzamosan nem tudom végrehajtani ezeket a műveleteket. ez az igazság.