insomnia

jó néha teljesen felborítani mindent, nem aludni majdnem két napig, élvezni azokat az őrült gondolatokat, amik akkor törnek rám, amikor 4 órán keresztül csukott szemmel mozdulatlanul fekszem az ágyban. hozzászoktam a fejfájáshoz, a fogfájáshoz és ahhoz, hogyha kinyitom a hűtőt mostanában semmilyen ételhez sincs kedvem. viszont szeretek lány lenni és ehhez méltóan viselkedni minden szituációban. ami persze teljességgel újdonság számomra, de talán kezdek beletanulni. egyre többet beszélek és ha becsukom a szemem és úgy táncolok még az sem érdekel hogy közben potyognak a könnyeim.
kicsit olyan mintha tudnám mi fog történni velem, mégis izgatott vagyok, ülök a fűben egyedül és végig arra gondolok hogy ez most valami új kezdete. van egy őrangyalom. és még mindig nem tudok rájönni, hogy mivel érdemeltem ezt ki. vagy hogy mivel is tartozom ezért? mert nehéz elhinni, hogy velem lenni van annyira értékes, mint amennyire én annak érzem azokat az órákat amikor nem vagyok egyedül. persze talán az a lebegés a legjobb az egészben, ami olyan mint amikor elindulok felfelé egy emeletes ház lépcsőjén, kint meleg van és tudom hogy mire felérek a sokadik emeletre már nem fogok levegőt kapni. viszont a lépcsőház hideg és nem számolom a lépcsőket. csak lebegek. és szivesen ottmaradnék akár napokig is a lépcsőkön ülve.
ma aludtam délelőtt és néhány óra múlva délután újra. így az alvással és nemalvással töltött időegységek megint egyensúlyban vannak. van mit felborítani újra a jövőhéttel. juhú.

és ennyi