csillag

olyan mintha marionett bábu lennék, a kezeim maguktól emelkedtek fel és lebegnek a testem mellett. tele van a szoba levegővel, épp két évszak között vagyunk és nem tudom meghatározni mit érzek. olyasmi mintha orosz lennék vagy svéd. mindegy, de messziről jöttem.
kiállok az ablakba és rácsodálkozok minden apróságra. két napom van rá, hogy az életem két fázisa között lebegjek kicsit. lebegni jó. tegnap leadtam a szakdolgozatom, szombaton pedig megint lesz egy első napom egy galériában. addig mindennek meg kell történnie, ami fontos.
befűzök egy filmet a fényképezőgépbe és minden virágot lefotózok. fagyizok vagy tortát eszek, még nem döntöttem el, de hamarosan elindulok itthonról és választok egy helyet. ott is sok lesz a levegő, talán emberek is lesznek és én majd leülök egy könyv társaságában és élvezem azt hogy valójában nincs sok dolgom ebben a két napban. és most semmi sem számít ami majd lesz. most nem. két napig nem.
megállítottam az időt, mint a fiú abban a filmben amit ma láttam. a történet végén az én rajzaimat is kiállítják egy galériában, vagy legalábbis sétállni fogok az utcán valakivel, lebegő-hideg hópelyhek között.