wave

bárcsak azt mondhatnám hogy nem tudok dönteni. de sajnos tudok.
a régi dolgok sosem térnek vissza, vagy ha igen, akkor nem jól.
ha mégis jól, akkor a leglehetetlenebb időpontban.
az ujjaim zongoráznak helyettem, mélyhangú fiúk énekelnek amitől azért nem vagyok feltétlen boldog, csak úgy jól. ennek van értelme?
önmegsemmisítő életet élek, a vércukorszintem normális ma, viszont nincs sok fény a szobában. és szerintem senki sem lát olyannak amilyen valójában vagyok. ami igazából nagyon biztonságos megoldás.