rootless

minden apró dolognak van helye. és minden apró dolog többé kevésbé a helyén is van most.
túl sok dolog volt a falakon így mindent leszedtem. minden üres most és megnyugtatóan fehér. nincs a szobában se szúnyog se százlábú. senki sem csámcsog a közvetlen közelemben, senki sem alszik idegesítően közel hozzám és főleg nem senki olyan akit igazából nem is ismerek.
az ágyam kényelmes és illatos.
nincs túl meleg de túl hideg sem. ha szomjas vagyok iszom vizet. nem vagyok allergiás.
itt van mellettem egy halom olyan könyv amiket el akarok olvasni. de rengeteg olyan dvd is található itt amiken olyan filmek vannak amiket meg akarok nézni vagy már láttam de megnézném még ezerszer.

és nem. ma nem megy semmi. sem az alvás, sem az olvasás, sem a kommunikáció, sem a békés zenehallgatás, sem a bánatomban-palacsintát-sütök-magamnak-éjjel program, nincs kedvem veszekedni, nincs kedvem kibékülni, nincs kedvem lemenni a lépcsőn, nincs kedvem megfésülni a hajam, nincs kedvem rajzolni, nincs kedvem lakáshirdetéseket nézegetni, nincs kedvem senkit felébreszteni hogy foglalkozzon velem. nincs kedvem semmihez.
ez a legelbaszottam estém idén nyáron.
és tudom mi az oka. kettő dolog. és egyiken sem tudok változtatni. sem most, sem a közeljövőben azthiszem. de legfőképp most nem.

ha lenne autóm és tudnék vezetni most beülnék és elszáguldanék a nagyszerű ismeretlen felé.
talán még azt is kiabálnám közben hogy wo-hoo.