us

fiús hetem volt. és csütörtök óta varázserejű szavaim, mondataim, beszélgetéseim vannak.
a kiállításmegnyitó olyan volt kicsit mint régen. valahonnan egy eddig nem ismert tartományból előkerült a bátorságom is, már ami a beszélgetéseket illeti. pénteken kávéztam és vitázó emberekkel boroztam. olyan ez mintha pingpongoznék. egy-egy szóról annyi minden eszembe jut, hogy nem győzöm őket leírni vagy kimondani. nemtudom honnan lett energiám és ilyen mérhetetlen sok vidámságom de ha attól, hogy ennyi időt töltöttem fiúk társaságában akkor valóban megérte. márciusban malmö-koppenhága-finnország. 3 hét múlva kávézókról beszélgetek majd egy kávézóban és reményeim szerint lesz zongorista is.

szeretem megfejteni az embereket. általában csak szeretném. de most még sikerül is.