if only

amikor megtörténik ugyan az, mint ami évekkel ezelőtt, és megint elkövetem ugyan azokat a butaságokat és újra és újra meglepődök azon, hogy hogyan is történhet velem ilyesmi mindig... akkor maradnak a boldog csokievő pillanatok és a magyar historizáló építészet, a fülem mellett suttognak és csámcsognak a következő vizsgák, a hátam mögött sorakozik az összes többi emberi kapcsolatom amikre képtelen vagyok elég időt szakítani. soha nincs vége ennek az időszaknak, tényleg nincs azthiszem.

csak willy mason van meg én. és a vonatutak amiket jobb végigaludni. meg az ezernyi terv és lehetőség és én tényleg nem panaszkodom. van ami nem megy, de ezt olyan nehéz elfogadni úgy, hogy körülöttem mindenki más profi benne.