what happened?

a lehető legjobbkor kaptam olyan új zenét, amit szeretni lehet.
olyankor, amikor nagyon erősen emlékeztetnem kell magam arra, hogy mindig minden változik és ez nem feltétlen rossz. pedig már kezdtem hozzászokni a konstans jó állapotához. ez a mai nap mégis valami eszméletlen nagy katasztrófa volt, legfőképp a kommunikáció katasztrófája. (és biztos a nagyon szép szoknyám is hibás kicsit, pedig vele nem lenne jó összeveszni.)
valójában kedd óta tart ez a baljós érzés, csak eddig nem figyeltem rá valamiért. most viszont remeg a kezem megint, nem vagyok éhes és nem tudok aludni és újra túlzottan elbizonytalanított egy (apró) esemény.

de erős vagyok és optimista is, optimista trombitás. az öklömbe haragok és csinálom tovább. mosolygok a metrón az idegenekre. nyilván valamiért jó hogy így történt, nyilván sokkal többet fogok tanulni ebből, és ott kellett lennem a megnyitón is hogy koccinthassak az egyik festővel. nem számít semmi más, csak az hogy ne veszítsem el egészen a rendszereimet és azt a lendületet ami egészen ma délig még megvolt.

azért valaki megölelhetne egy kicsit