look me in the eye

új projekt kezdődik, minden napra egy művész címmel, mert túl keveset foglalkozom mostanában a művészekkel és túl sokat az elméletekkel. visszaszerzem a barátaim is, minden értelemben.

beck is also back.

mai emberem pedig Christian Boltanski, aki Annette Messager férje, akiről eszembe jutott a velencei biennálé, amiről eszembe jutott Kicsiny Balázs és az, hogy nekem szobrászattal is foglalkoznom kellene. ez a régi gondolkodás, ez az ami hiányzott. újra lesz jegyzetfüzet és újra vannak továbbépíthető gondolatok. Boltanski csinált egy árnyékos szobrot és rá kell jönnöm mikorhol láthattam én azt, nemrég volt, valami skandináv országban kellett lennie szerintem. össze fogom kötni a dolgokat piros fonalakkal és igen azt is oda kell írnom, hogy a piros fonalakat is láttam - ludwig múzeum, nagyonrég, fonalból koffer a falon meg talán egy madár is volt ott.

újra rajzolok is, hogy megmaradjon az, amit nem tudok elmondani. a sokatmondó tekintetek főleg. a vizuális memória pl arra is jó, hogy még akkor is odataláljak bárhová éjjel, ha útközben elfelejtem számolni a megállókat.