failure

az a bizonyos ló... mostmár a fejemen ugrál és közben még gúnyosan kacag is. (igen ez a ló még kacagni is tud.) egyszer azt írtam, hogy minden ember életébe kell egy meghatározó valaki, aki azt mondja rosszul csinálod. hangsúlyoznám ebből az elméletből az EGYSZERISÉGET. de nem, itt van újból egy ugyan olyan meghatározó, de mégis másik ember - csak hogy még nagyobb legyen a megaláztatás - aki azt mondja csalódott bennem. mitagadás én is magamban. mert mi történik ilyenkor a meggyőződéssel, hogy nekem ezt kell csinálnom? amikor kiderül, hogy semmi sem úgy van mint feltételeztem akkor nagyon nehéz felegyenesedni és tovább folytatni. mélyvíz ez nagyon mély, úszni pedig szeretek én, de talán nem ennyit. ez az a pont természetesen, amikor ráadásul egyszerre van vihar a tengeren, fenyegető közelségben cápák is úsznak mellettem, nekem pedig mindezeken felül még hányingerem is van.
fel kellene ébredni, mert nincs megállás. addig aggaszt tovább az a megválaszolatlan levél, az összes lemondott találkozó, az összes elvesztett ember, egy elmulasztott konferencia, az utolsó dánóra, az étvágytalanság nameg az hogy vajon miért kezd el a legváratlanabb pillanatokban folyni a vér az orromból.