backward

tegnap délután a szervezetem különböző pontjaitól érkezett hibaüzenet az agyamhoz. ezeket az állapotokat amúgy egész izgalmas lett volna dokumentálni valahogy, csak az a baj, hogy képtelen voltam megfogni dolgokat. soha sem remegtem még ennyire. az volt az érzésem, hogy még néhány ilyen pillanat és elkezd visszafelé járni minden óra. és nem szeretnék mostantól minden csésze kávé előtt és után attól félni, hogy ez megint elkezdődik...

12 óra alvás és egy kellemes hangulatú kosztümös film, napsütés és limonádé után persze egészen máshogy látom a problémákat. leginkább is nem látom őket. vannak a határidők lejárta előtt teljesített kötelezettségek, van minden nap alma és Jens Lekman is.

Megan Whitmarsh munkái olyan valószínűtlenek, mint a galaxis útikalauz stopposoknak idevágó jelenetei. a textilből összerakott világról pedig Csákány István Bernsteinzimmer című installációja jutott eszembe, ahol még a bikinis lányokat ábrázoló képek is fából voltak kifaragva.