cherbourg

csak a viszonyításokra van szükségem és a (szép) gondolatokra. a helyszínekre, a házakra, kávéra reggel nemegyedül, meg néha azokra az ölelésekre. egyszer majd nem ijesztő leszek, hanem olyan, mint egy Katinka Lampe kép. de addig még sokat kell dolgozni, felépíteni a legkisebb elemétől kezdve mindent és már kitudja mióta tartok ott hogy ezt a sok felhalmozott fragmentumot itt körülöttem rendszerbe próbálom foglalni. össze kellene tudnom pakolni egy bőröndbe, felszállni egy vonatra és csak menni. poharat mosogatni kávézókban, rajzolni parkokban és írni felébredés után. (hóban feküdni)