tej

már megint hajnal van, de most nem kopog az eső az ablakomon. ma elképesztően közelről néztem képeket, volt egy lány aki úgy beszélt ahogy egyszer majd én is szeretnék, az utolsó előadó pedig arról tartott előadást amiről én írni szeretnék, ráadásul azt mondta van értelme ezt csinálni és én hiszek neki. (videóművészet és eső, ezt sem szabad elfelejtenem) utána banánturmix.

most szeretném újra megnézni az in memorian hajnóczy péter című filmet, vagy legalább a zenéjét hallani. az otthagyott bögrékről sokat gondolkoztam a héten, mindenkinek vannak bögrés történetei és itt most nem azokra az egyformán idióta feliratos bögrékre gondolok persze.
(gőbölyös luca - kávé reggel és az ottfelejtett hajcsatt - egy bögre tej - a gimnáziumi éveim - és hajnóczy lakása ami a nagymamáméra emlékeztet, vagy arra a nagyonszépre ott a déli pályaudvarnál, ahol császármorzsát készítettünk egy esős nyári napon - és ez megint tanubizonyságul szolgál arra hogy együtt kell laknunk)