kertész leszek

a helyzet az, hogy ma egész nap semmi dolgom. és ez olyan jó. ősz van végre, megyek sétállni, lefekszem a fűbe ott a sok furcsa épület közelében és könyvet is fogok olvasni mert ősszel mindig ilyen dolgokat csinálok. tegnap újra megnéztem a táncos a sötétbent hátha nem fogom sohatöbbé azt álmodni hogy meghalok.
itt vagyok a kollégiumban, teljesen egyedül mindenki előadáson van csak én nem. meg a portásnéni. tegnapelőtt is ősz volt, amikor felmásztunk azokra a pici dombokra és majdnem megtámadtak minket az óriási szitakötők. akik sokan voltak. rengetegen.
most egy ideig minden nap ősz lesz, nem is tudom hová menjek így hirtelen, haza is szeretnék majd ha már hullanak a falevelek a fókatéren, keresni kell pici parkokat és nagy kabátokat, új szokásokat is, a dohányzás már unalmas, radírt meg mégse gyűjthetek éjjelnappal.
azt is álmodtam nemrég, hogy újra a régi iskolámba járok, hideg van és fázik a kezem amiben a rajzmappát viszem. jólenne ha megint ezért fázna a kezem. hiányzik. géza is a francba még géza is.
írtam levelet sopronba, elbújt ott egy kedves lány és válaszolt mert tudja hogy mennyire szeretek levelet kapni.
sosem leszek építész, muzeológus még talán ha el nem veszik a kedvem. egyszer úgyis csinálni fogok valami olyat is amire igazán büszke lehetek egész életemben.