inkwell

nagyon nehezen ment ma a felébredés. ittam a rémisztő vasútállomáson kávét amiben nem oldódott fel a kockacukor. aztán ittam az egyetemen is kávét amivel nem volt semmi gond. órákon is voltam. órák után pedig feküdtünk a fűben öten, a múltszázadi fiú, superman, a karikatúra lány, a másik lány akit néha nem tudok elviselni néha pedig kedvelek, meg én. jóvolt egyébként, tervezgettünk közös dolgokat. és hallgattunk egymás társaságában. ez volt a legjobb része. délután nagyon meleg volt egyébként és azóta képtelen vagyok bármi hasznosat is tenni, holnap előadást tartok de nincs kedvem megírni.
szeretnék egy olyan hetet amikor korlátok nélkül gyűjthetek ötleteket. közben folyton csak salátát ennék és teát innék, no meg persze kávét. jó lenne visszakapni azt az izgalmas embert is akinek nem volt unalmas magamról mesélni. persze ő is eltűnt. mindig eltűnnek.

ez volt a kétszázadik bejegyzés. gratulálok