autóverseny

hétköznapjaim a totális szétszórtság jegyében telnek, teljesen véletlenszerűen következik egymás után hétfő és szerda, kedd és hirtelen péntek. nappal alszom éjjel filmeket nézek. a rég megtervezett remek programok egy perc alatt romlanak el teljesen és halasztódnak el újra a meghatározhatatlan majd állapotába.
képtelen vagyok hozzászokni a dolgok megtervezhetetlenségéhez, ezért listákat írok és emlékeztető cédulákat. tizenöt perceket alszom a vonaton, telefoncsörgésre ébredek, visszafordulok és újra kezdek mindent. mulatva dolgozom, borral és kalapáccsal a kezemben, része vagyok valami olyannak amiről álmodni se mertem. ugyanakkor kicsúszott a kezem közül néhány ugyan ilyen fontos dolog irányítása és kétségbeesve keresem az arany középutat.
régen volt egy olyan autóversenyzős számítógépes játék amiben verseny előtt meg lehetett építeni magunknak a pályát. csupa trükkös dolog volt benne, spirál alakban kanyarodott az út, hirtelen hidak következtek aztán csúszós út és még kitudja mennyi minden ami most nem jut eszembe. mindenesetre most valami olyasmi az életem, mint amikor egy ilyen pálya elkészült és elindultam rajta, eleinte irtó könnyű volt aztán jöttek a buktatók. mégis újra és újra nekiindulok mert megunhatatlan.

ma frank zappa eléggé idegesít, pedig már csomó ideje igyekszik figyelmeztetni arra hogy ne egyem meg a sárga havat...