iconography

nagyon szép házban laktam (vendégként) álmomban. persze ez megint az a ház, ahol már annyiszor és annyiféleképp jártam álmomban. visszatérő elem. azthiszem. (néha vizes részek is vannak, vagy középkori várhangulat, barokk kastély vagy elhagyatott angol arisztokrata lakosztály sok macskával)mindig rengeteg lépcső és ajtó van benne, de ezalkalommal egy bárzongorás étterem-féle is volt, olyan mint azokban a régi filmekben a kedves és meleg hangulatú, füstös kis helyek. de néha az egyik létező budapesti galéria, labirintus-szerű pincehlyiségeihez hasonló termekben jártam (olykor repültem). alapvetően függőfolyosós belvárosi bérház + eger + székesfehérvár hangulat keveredett most. azthiszem kerestem is valamit vagy valakit, de közel sem volt reménytelen hangvételű álom. ez meg is nyugtat valamennyire, ha nagyon elemezni akarnám az álmot ugye valami ilyesmi történik velem mostanában. újabb és újabb termek, újabb és újabb lehetőségek. még tudom hol áll a fejem, de azért kicsit tartok tőle hogy ez nem lesz mindig így.

amúgy
a házak/épületek csodálatos dolgok, egyszerűen zseniális hogy mikre képes az emberiség. (ez egy nem elfelejtendő gondolat, saját magam emlékeztetésére mondom ezt most - később majd még...)

tegnap mikor hazafelé baktattam este, valami rendkívül optimista dalt hallgathattam mert azon gondolkoztam hogy mennyi meglepő és izgalmas dolgot csináltam és még fogok is csinálni mostanában. meglepő például hogy tegnap egy helyen találkoztam két olyan emberrel is, akikkel eddig ha tehettem nem beszéltem és nem azért amiért általában nem szoktam beszélni az emberekkel. nemtudom mi ez egyébként, sorsszerűség vagy csak a jólsikerült kommunikáció projekt eredménye, mindenesetre magabiztossá és boldoggá tett hogy így alakultak a dolgok. hirtelen úgy éreztem semmi sem lehetetlen. mindenre lesz energiám ebben az évben, mert ahogy M megmondta szilveszterkor: 2008 egy kurvajó év lesz.
azt is szokták mondani hogy ha az élet egyik területén helyrerázódnak a dolgok, akkor máshol elromlanak. szeretném azt állítani hogy ez nincs így, a nagyonjót mérsékelném egyszerűen jóra ugyanakkor a rémeset hétköznapivá javítanám ha lehetne. ilyen megközelítésben jelenleg munka, egyetem, család: felfelé ívelő ábra. emberi kapcsolatok: stagnálás.
erőt gyűjtök ahhoz hogy újra varázslatos legyek fura és zavarodott helyett, de olyan mintha egy emberként erre nem lennék képes és folyton fel kellene fújnom azt a lufit amiben benne vannak a plusz dolgok. amik bennem nem férnek el.
és ez nem az a lufi aminek a fókám nyakában kellene lennie végre