vaka

lehet hogy nem fogom tudni leírni azt amit szeretnék. megfogalmazni szépen.
tele van a napom ilyen momentekkel. vagy nem is tudom mik ezek. reggel a buszon egy számot hallgattam újra és újra és újra és közben azt képzeltem hogy úszok a víz alatt a tengerben. hatalmas volt a csend miközben szólt a zene.
aztán ittam kávét és elkezdett folyni a vér az orromból. hirtelen a szél is ezerszer erősebben fújt mint előtte. csöpögött az eső. hátrahajtottam a fejem és próbáltam nem összevérezni magam és a kávém. közben néztem az esőcseppeket a szemüvegemen. ráadásul az ég is csodaszép színű volt. ilyen békés.
kicsit később feladtam a postán 500 levelet. ezzel elég sok idő eltelt. ebédeltem is, olyan volt minden mint abban a rufus által feldolgozott számban. sötét volt a konyhában, kint a főnököm tárgyalt, én csendben voltam és hallgatóztam. a tejüvegen át beszűrődött egy kevés fény. azthiszem ez egy jellemző mozzanat lesz a most kezdődő életemből. visszatérő motívum haha. nincs időm rendesen enni, nincs időm begombolni a kabátom, leforrázom a nyelvem a kávéval. ilyesmik.
de mindenért kárpótolnak egyéb események. például van egy ilyan mára is. ott ültem az asztalnál és néztem ahogy bejött. szabványméretű kép volt nála, pukifóliába csomagolva. észlelte hogy mi még nem ismerjük egymást, ígyhát bemutatkozott. pedig én tudtam hogy ki ő. már láttam ezerszer.
aztán beszélgettünk a képéről. kicsit elbénáztam a dolgot, de már tudom mit akarok tőle kérdezni legközelebb. sokkal többet mint most. habár most is örült. majdnem elindult aztán megkérdeztem hogy kik vannak a képen. aztmondta bármit kérdezhetek. (mostanában mindig ezt mondják nekem)
később megvettem a legújabb idiótacipőm. majd a legújabb kedvencillatom. mimóza.
voltam nosztalgiakiállításon is és el ne felejtsek írni azoknak a kedves embereknek. fotók voltak és festmények. megmég ezer más dolog, de nekem ők.
itthon csodálatos levél várt és most nemtudom mit is mesélhetnék még
valami történt
szokatlan dolog