efterklang

minden ember életébe kell valaki igazán meghatározó, aki azt mondja hogy rosszul csinálod. még ha nem is ezekkel a szavakkal. aztán kell pár nap, amikor rengeteg energiát fordítasz más dolgokra (akár alvásra is), végül nagy levegőt veszel és elkezdesz futni a dunaparton.
újra össze kell rakni a dolgokat, de valahogy máshogy. kár hogy korábban olyan jónak tűnt minden, most nem tudom elhinni hogy lehet majd újra valamikor olyan. (nagyon sok dologhoz tudnám hasonlítani a helyzetet, de leginkább egy tökéletes fiktív világhoz, amiben a karakterem most elköltözne itthonról és nem menne egyetemre egy ideig.)

azt sem tudom mi lesz nyáron, talán tényleg egyedül a legjobb utazni. olyankor meg lehet beszélni másokkal, hogy melyik hónap melyik napján hány órakor találkozzunk a king's cross pályaudvar lépcsőjén hogy együtt bulizzunk aznap, de egyébként senki sem neveti ki az azt megelőző és azt követő terveid.

everyone has the right to be misunderstood

én meg csak ülök és zenét hallgatok, új zenekarokat fedezek fel és koncerteket keresek. ráadásul minden zenekar dán, vagy legalábbis skandináv és én meg akarom őket érteni.