csak a szőnyeget ne!

ötletem sincs hogy történhetett, de reggel nem akkor szólt az ébresztőóra, mint amikorra este beállítottam. bizonyára járt valaki a szobámban és direkt átállította. sőt, mikor felébredtem, észrevettem, hogy a párnámon van egy oxford egynyelvű angolszótár, egy lista, érdekesnek ígérkező filmekről valamint egy prospektus a blue noses nevű formációról... jelenségről... nemtudommiről.
ezek után már meg sem lepődtem azon, hogy amikor résnyire nyitott szemmel bekóvályogtam a konyhában, frissen főzött kávét és egy megbontott doboz kekszet találtam ott.
átkutattam az egész házat, de a zokniaim eltűntek. csak a zokniszörnyre tudtam gondolni. tudjátok aki ott lapul a szekrény mögött és éjjel levadássza a száradó zoknikat. kezdtem félni.
mikor elindultam volna itthonról, már több órás késésben voltam.
úgy tűnt, esős idő lesz, ezért az esernyőmért nyúltam, ami, ahogy az várható volt ezek után, persze nem volt a helyén. a másik sarokba volt állítva. az esernyős őrült is? - gondoltam. ez már sok egy reggelre. a végén még összetalálkozom majd vele egy sötét sikátorban és térdenállva esedezhetek, hogy csukja be az ernyőjét, és vegye ki a számból. nane.
rémület lett rajtam úrrá. kivettem a hűtőből a lakáskulcsot, előkerestem a kalapom és elhatároztam, hogy meglátogatom a főbérlőt. mostmár muszáj megtudnom az igazságot: kiadta-e vajon a lakásomat egy másik embernek is? aki pont fordított ritmusban él, mint én. éjjel dolgozik, nappal pedig otthon szórakozik az ÉN cuccaimmal.
főbérlő persze sehol, biztos megint a lóversenypályán mulat.
kénytelen leszek venni egy nagy vödör kék festéket és felírni a gyönyörűszép új tapétámra, hogy "hello. én itt lakom. naés te?"