life without buildings

tegnap idegen emberek fotóztak le a város különböző pontjain. ma pedig mindenhol nagyhasú kismamákat látok. félelmetes.
a kávé finom volt, kösziszépen. és itt a vége. FINOM volt a kávé. igen. utána nem történt semmi lényeges. előtte pedig arról tartottam előadást, hogy miért olyan borzasztó unalmasak a dalí képek.
kezdődik újra minden. becsukom a kis ablakokat, nem veszek levegőt, nem nézek senkire, nem gondolok semmire, nem eszem és túl sokat álmodok. mit csináltam a múltkor, hogy ez elmúljon? nememlékszem.