I am a child

life without buildings - the leanover. ezt az egy számot hallgatom tegnap óta folyamatosan. nem tudom eldönteni hogy milyen. szép, kedves, szomorú, vidám, barátságos, egyszerű. sokféle. mi ez a zenekar? megnéztem a honlapot és life without buildings is no longer a band. tökmindegy. de ez a szám annyira jó most.
ahogy bementem ma a műterembe, nagyon furcsa érzés fogott el. 2 hét múlva vizsga, és utána valószínűleg soha többé nem teszem majd be oda a lábam. 2 hét és egészen vége. és ez nem olyan, mint a fizikaterem. az csak egy terem. de ez... ez valahogy egészen más. nem mintha tudnám szavakkal érzékeltetni a különbséget.
igazán szomorú volt ma az a 4 óra. néztem a modelleket és rajzoltam. nem érdekelt, hogy a többiek még a tegnapi vizsgával vannak elfoglalva. olyan volt, mint amikor egy filmben kiemelik a fő figurákat, fő eseményt vagy akármit és minden más eltűnik onnan. csak a terem volt ott, a rajztáblám, a modellek és én. aztán a végén, amikor pakoltam az egyik modell odajött hozzám és megköszönte hogy olyan szépet rajzoltam róla. és most igazán nem tudom mit gondoljak. nekem ilyet még sohasem mondott senki.