kompozíció 123

persze el fogok késni. tökjó érzés hogy végre én mondhatok ilyesmit. késésben vagyok. elindul a vonat nélkülem én meg majd állok és nézem és arra gondolok hogy a francba és mégcsak nem is reggeliztem. nincs is kedvem ma sehová menni. de mégis el fogok indulni a büdös nagyvárosba, a szomorú kisvárosból. elmegyek mindegyik galériába, sőtmég a múzeumba is, persze megint egyedül, mint mindig. kellene egy ember, akit elővehetnék a mellényzsebemből, amikor kiállításra indulok. foghatnám a kezét és magyarázhatnék neki végig. de nem. egyedül fekszem a műcsarnokban a földön és egyedül nézem a nagy szines izéket a plafonon. hát ez a helyzet.
ma éjjel itthon alszom. ez nagy dolog azok után, hogy eddig minden pénteken őrült módon rohantam, hogy emberek között lehessek, hogy hallgathassam a hülyeségeiket, hogy becket kérhessek a szépdjtől. lényegtelen az egész. én itthon leszek és ölelgetem a takarómat, ami majdnem olyan jó szórakozás mintha meglenne a plüssnyuszim és vele beszélgethetnék.
késésben vagyok és picit haragszom magamra, mert nem is akartam blogot írni. hülyeblog. az ilyen hirtelen felindulásból elkövetett blogírások miatt fogom ezt is megutálni. hamarosan. nincs visszaút, csak előre. először a ludwig múzeum aztán jöhet a nagyszerű ismeretlen.