engedj be

egyedül mozizni egész jó dolog.
viszont mikor mindent alaposan megtervezel, kényelmes (nem randira illő csinos) ruhába öltözöl, és m&m's cukorkát akarsz enni filmnézés közben, akkor vagy nem kapsz a megfelelő filmre jegyet vagy összefutsz valaki olyan emberrel akivel nem akarsz, vagy ha akarnál akkor biztos olyan emberrel van aki csinos mert épp randira jöttek a moziba és te vagy a felesleges sokadik. ilyenkor bánatodban vennél még egy csomag cukorkát ha egyáltalán árulnának a moziban, beülsz az idegenek közé és nevetsz a melletted ülők poénjain. később furának érzed magad a csinos lányok között, aztán valaki táncol az esernyőddel és egy pillanatig olyan minden mint régen. de persze már úgysem.
hazafelé mögötted ül a vonaton a mozdonyvezető, te újságot olvasol és nem hallod meg a telefon csörgését, fázol és meleged van, bob dylant hallgatsz útközben és arra gondolsz hogy mégsem akarsz a normális emberekkel túl sok időt eltölteni.
az eseményeket követő héten elmész újra művészellátó boltba, rajzlapot veszel megint (persze már nem is emlékszel pontosan a papír-fajtákra de azért halványan talán) és újra rajzolni fogod az embereket ahelyett hogy beszélnél velük. nem írsz nekik levelet, de megszámolod a ráncaikat és az anyajegyeiket az arcukon.