madár leszek - oh what a world

gondolkozom azon hogy mi hogyan kezdődött és teitur jut eszembe meg az, hogy mennyire boldog voltam miatta. aztán azok a narancssárga helyek és nagy gyárépület-udvarok, ahol én voltam a beck-lány, na akkor is nagyon boldog voltam. meg amikor kókuszos kávét kaptam szülinapomra, akkor is.
az első tavasz napon is, amikor ültem a villamoson és felfedeztem egy újabb gyönyörű házat a körúton és vizet ittam. sokat.
jó rájönni arra, hogy mennyi minden hatással van rám, mennyi mindenben meg lehet látni a rendszert és az összefüggést, tényleg felrajzolom egyszer a falamra. persze az lenne a legjobb ha fekete lenne a fal és fehér krétával írhatnék rá, de mondjuk így is csodaszép, mert a sárga falon most fekete madarak repülnek és nincs itt senki más csak én. persze nem bánnám ha lenne még itt valaki, hogy ne mindig nekem kelljen gondoskodni másokról, szeretném ha betakarna valaki amikor elalszom és főzne egyszer kávét reggel, amit kis tálcán idekészít az asztalomra, lenne mellette kakaóscsiga is meg egy kis üvegpohárban virág.
persze ilyen dolgok sosem fognak történni, mert ezek csak a lányok fantáziájában léteznek, mint ahogy olyan sincsen, hogy a nő arra teremtetett hogy a férfi vágyát kielégítse. én tényleg nem fogok senkitől függeni ha elég erős leszek, csak abban nem vagyok biztos hogy ennek az életnek minden percét élvezni is fogom így. de amúgy is mindig mindenki azt mondja hogy vigyázzak magamra, hát én megteszem basszameg. new yorkba megyek.