harmonikus harmonika hang

csütörtök, február 18, 2010

speak

ez a bor és ezek a csütörtök esték mindig valami elmondhatatlan érzést váltanak ki belőlem, ilyenkor minden megy de főleg a beszéd, ráadásul nem is az az üres csevegés, ilyenkor tényleg tudok beszélni mindenkivel mindenhogy. ott a volt főnököm akinek tényleg borzasztóan sokat köszönhetek, ott a fura műgyűjtő aki azt mondta jó úton haladok, vannak volt munkatársak akik nem néznek hülyének és A volt munkatárs akinek túl jól ismerem a gondolatait, aztán van akiről azt is tudom hogy milyen sampont használ pedig ezt néha még magamról sem tudom, és mindig vannak emberek akik fura dolgokról beszélnek. néha legtöbbször egészen más az amilyennek elképzelem a gondolataikat amíg nem hallom őket beszélni és más az amilyenek valójában, vagy amilyennek mutatják magukat amikor beszélnek. ezek az elképzelt jelentős dolgok, mint a vonat és annak megfelelő ajtója, ő is mindig ugyan azt választja amit én de nem ül le hozzám. most csak az változott hogy aztán mégis beszélünk kicsit és nem műküdik egyetlen beváltnak hitt stratégiám sem, de az ilyenek már régóta nem működnek igazából ezért ki kell találnom valami újat.

de előtt iszom még egy pohár tejet.
és elhatározom hogy senkinek sem írok hülye üzeneteket, amiknek mögöttes mondanivalóját rajtam kívül valószínűleg senki sem tudja értelmezni. még annyi mindent kell finomítani vagyis pontosítani inkább és ezekre az utóbbi időben mindig csak hajnalban van időm / kedvem / energiám.

butaság volt azt hinni hogy nincs szükségem emberekre