24 hours a day

cukorkából van a nyakláncom. szépszines és nagyonfinom. iszonyú rég ettem ilyet, már el is felejtettem az ízét. egyébként syd barrett énekli most a bob dylan bluest.
ma este a csillagok is csak ugyan olyanok mint máskor.
és a májvacukorkeverő gép is csak májvacukrot kever.
volt egy ismerősöm, andrásnak hívták... és béla volt a legjobb barátja. meséltem már róluk?
az a lány pedig, akivel nemrég beszéltem, ő is csak a plafont nézte minden szobában.
jaés természetesen ma mindenki az elveszett fotóalbumát keresi, mászkálnak a sötétben elemlámpákkal, benéznek minden bokor alá, minden postaládába de sehol sem találják. a bokrok alatt kisnyuszik laknak, a postaládákban pedig répa van.
a szomszéd lakásából pedig northern soul slágerek szöknek kifelé.
igazán hangulatos. ahogy lemegyünk az udavarhoz, minden olyan mint egy kávéreklámban. a lépcsők is, a korlát, az udvaron a régi hinta meg a szomszéd kert közepén álló szőkőkút minden idők legborzasztóbb puttó-szobrával.
csak ne ébredjek fel még jósokáig.