i can't talk about it

túl messze vannak a házak egymástól. a háztetők. nem tudok egyikről a másikra ugrálni. bárcsak lenne miért menekülnöm. futnék a háztetőkön, megcsúszna a lábam és majdnem leesnék. furcsa éjszakai fények világítanának, de nem lámpák. a semmiből jönne a fény. és semmit sem világítana meg igazán. és ilyenkor mindig hideg a kezem. összeszorítanám nehogy elhagyjam az ujjaimat.
biztos a szél is fújna és félnék. biztos így lenne.
régebben mindig elképzeltem hogy miket pakolnék össze, ha el kellene mennem innen. egyetlen táskát vinnék, kevés dolgot, hogy ne legyen nehéz. talán a vasúti sinek mellett aludnék. kisebb koromban ki is néztem egy használaton kívüli alagutat magamnak, ott aludnék hajnalig. aztán felülnék egy vonatra és elutaznék nagyonmessze.
nemtudom kihez kopognék be. nem szeretnék függeni senkitől. nem szeretnék zavarni senkit.
idegesen enném a napi adag cukorkámat, persze most is szín szerint szétválogatva.
keresnék egy erdőt és ott laknék egy repülőgéproncsban. biztosan azt gondolnám, hogy ez is howard hughesé volt. jó lenne azt gondolni. naplót írnék, szépen gondosan minden nap. aztán évekkel később a történetemből tanmese lenne egy angol nyelvkönyvben. a gyerekek biztos utálnák lefordítani, mert sok lenne benne az ismeretlen és bonyolult szó. de megható lenne a vége. mérgező gombát ennék, úgy halnék meg.
csomó iszonyú okos gondolat lenne a naplómban, üzenetek az utókornak. pontosan kikötném, hogy hogyan temessenek el. üzennék a számomra fontos embereknek is. gondolom olyan dolgokat, amiket amúgy sosem mondtam volna. vagy amiket sosem mondtam el a megfelelő embereknek mert egész életemben kurva gátlásos voltam.
eltemettem magam. végülis egy szavam sem lehet, tökjó életem volt.