ah-hem-ho-uh-err

háromszor kerültem ma hülye helyzetbe amiatt, mert nem tudtam eldönteni, hogy bizonyos dolgok megtörténtek-e vagy csak képzeltem őket. borzasztó, mostmár meg se merek szólalni. totálisan őrültnek néztek az emberek. és a vicc az egészben az, hogy még ezekután sem tudom, hogy mi az amit csak álmodtam...
reggel felkeltem, tíz percre rá újra, aztán kénytelen voltam talpra állni, mert hamáregyszer rajzvizsga, nem kellene elkésni. fél óra múlva már a vonaton ültem és aludtam tovább. fogalmam sincs ki ült mellettem, fogalmam sincs hogy kérte-e a kalauz a bérletem és fogalmam sincs hogy keveredtem el a boltig, de a nap első értelmezhető szituációja az volt, hogy egy pohár kurvaforró kávét próbálok minimális idő alatt magamba erőszakolni.
délután menekültem haza, próbáltam olvasni a vonaton, csakhogy ne aludjak el, de persze a harmadik megállótól megint nem emlékszem semmire. itthon aztán aludtam kicsit megint és arra ébredtem, hogy iszonyúan fázok, pedig még a fejem is be volt takarva. szólt a zene, television marquee moon ripítre téve, egy bögre kihűlt tea az asztalon, rajtam még mindig kabát és a fürdőszobában ég a lámpa. senki sehol rajtam kívül és mint azóta megtudtam nem is volt egész délután. úgyhogy ezeket mind én műveltem valamikor, azaz feltételezhetően én főztem teát és én hagytam égve a lámpát én takartam be magam és én kapcsoltam be a zenét. mert ezt a számot itthon rajtam kívül senki sem ismeri és azt is csak én tudom, hogy egy bögre teába mennyi cukrot kell tenni, hogy még képes legyek meginni. jótündérekben ma nem hiszek. csak annyit tudok hogy valami nagyon nincs rendben velem.
ha esetleg beszéltem valakivel telefonon vagy egyéb más módon a délután folyamán most közlöm hogy nem vállalok felelősséget semmiért amit mondtam.