i might be wrong

nagyjából két napja fogalmazom hogy miket fogok ide írni. tökjól kitaláltam mindent, csak a kezdést nem, úgyhogy ez már legalább a harmadik verzió. nemszámít.
nos, a szombati koncerteket semmi sem múlja felül. és ez így is fog maradni még egy jóideig azthiszem. a dEUS zseniális volt, turnpike az elején, roses a végén, minden pont úgy ahogy számítottam. első sorból, hihetetlenül lelkesen, és csöpögött az arcomra az eső.
radioheaden meg nem kellett volna hátra mennem, de amúgy megtette hatását a koncert azthiszem épp eléggé. még akkoris ha nem játszották a where i end and you begint. mert például a gloaming vagy a just, az idioteque, a street spirit... így jóvolt nagyon.
mégmégmég.

a vasárnap hajnalt meg majdnem nem tudta semmi alulmúlni, de aztán mégis. a szerda hajnal. remek befejezés. az "alulmúlás" annyira profin sikerült, hogy azóta is ott vagyok. így alul. és az jut eszembe folyton hogy no I won't let you down meg hasonló nagyonszar ígéretek és kínomban már inkább röhögök rajtuk... azaz magamon röhögök, hiszen senki sem csinált semmit, magamnak csinálom a problémákat. tudniillik ez a hobbim. szeretem direkt pocsékul érezni magam.

amúgy megfogadtam olyan dolgokat hogy. nem használom többet az msn messenger nevű programot meghogy nem iszom több alkoholt. ha nemsikerült betartani valamelyiket, szereznem kell egy macskát.

ma van az a beck koncert amire nem mentem el

a nyár maradék részében nem áll szándékomban kimozdulni itthonról, maximum beiratkozni megyek el, mert az mégse árt ugye. de például nem lesz gólyatábor se, ott elkerülhetetlen lenne a lerészegedés, akkor meg ugye macska, szóval maradok. mostantól óvakodni fogok az emberektől, nem megy nekem ez így velük. majd megoldom nélkülük.

egyre kevesebb dolog számít

ami fontos volt például, hogy az elmúlt éjjel nagyon szépet álmodtam. benne volt a nagymamám, akitől kaptam egy festőállványt meg egy félkész festményt és aztmondta nekem kell befejezni, mert ő nemtudja hogykell. aztán benne volt az a szép ember, és egy virágcsendéletet fogott a kezében. jó álom volt nagyon. hálás lennék érte, de nemtudom kinek kell...

olyan jó volt régebben naivnak lenni és hinni bizonyos dolgokban. elég sokminden elveszett ebből. annyiszor kértek már tőlem bocsánatot hogy elképzelni se tudom hogy fogom-e még őszintének érezni az ilyesmit. én vagyok az a lány, akitől mindenki azt kéri neharagudjon, mert tudják hogy úgyse fogok.
és amíg nemtudom hogyan tudok ezen változtatni addig inkább a fejemre húzom a takarót és egyetlen levélre sem válaszolok...