so long and thanks for all the fish

post korareggel, reggeli közben. ez az utolsó reggelem itt a csodás munkahelyemen, még egy óra és leléphetek. remek lesz. mostmeg így búcsúzom a helytől. itt szilvesztereztünk egyébként. jóvolt. a pici fehér kávéscsészéből most kávét iszom.
jameg kaptam sütit is. eza reggelim.
egyébként azértis írok, mert azthiszem ez az utolsó alkalmam ha mondjuk meghalok radiohead koncerten. szóval a biztonság kedvéért a blogtól is elbúcsúzom. sziablog, kedveltelek.
amúgy nemakarok meghalni radioheaden mert akkor nem lehetek ott a hugom születésnapján. és egyébként azért se halhatok meg, mert gondolom senki se visz magával krokodilokat vagy kellő mennyiségű festéket, máshogy meg ugye nem vagyok hajlandó meghalni. sajnálom.
tegnap, azok után hogy többmint egy éve itt dolgozom, megtanultam hogykell ezen a bonyolult telefonon melléket kapcsolni. kár hogy már semmi hasznát nem veszem a tudásomnak...
az asztalon még mindig ittvan egy kresz oktató dvd meg egy könnyűbúvár lámpa.
aztán van itt még forgós szék, ami nyikorog kicsit, van fura alakú cukortartó és mégegy ugyanolyan doboz amiben meg kávé van. persze mindig összekevertem őket. jaés van nagyonsok doboz epres tea. megmaradt, mert azt senki sem szereti. szegény eprestea.
nem is tudom mit mondhatnék még, persze semmi olyat hogy a szivemhez nőtt ez a hely meg a sok piros egyenpóló, mert egyátalán nem. de ennél kényelmesebb munkahelyem azthiszem soha többet nemlesz...
lassan indulok is, még megetetem a halakat és elmosogatom a kávéscsészéket.
ennyire vagyok képes így korareggel.