feeling good

közel 4 óra utazás (javarészt undorító műbőrüléses zörgősajtós vonaton való kínlódás) után hazaérkeztem ám. egészen lelkesen. mármint a hazaérkezés ténye miatt lelkesen.
az elmúlt néhány napot nagyjából azzal tölöttem hogy 5 éves módjára nyafogtam, túlszárnyalva mindkét hugom hasonló jellegű próbálkozásait. büszke voltam magamra eléggé. továbbá ha épp nem drága családom idegeivel játszadoztam, akkor aludtam. napi 16 órát azthiszem. ez jóvolt.
valamint ettem sok vaníliafagyit, méghozzá bizonyítottan a környék legjobbjából, ugyanis 5 különböző helyen próbálkoztam mire megtaláltam az igazit.
ma pedig minigolfoztam egy szőke göndör hajú fiúval aki úgy nézett ki mint egy lány és nem tudott magyarul. azt persze megértette amikor kifejtettem neki hogy a minigolf a hülyék sportja.
találkoztam sok nagy fekete bogárral akik folyton megtámadtak, láttam hatalmas kék színű csúszdát amiről nem lehetett lecsúszni, zongoráztam az unokatestvérem féltve őrzött zongoráján, jártam egerben és nem csalódtam abban a házban amit annyira szeretek ott.
kiolvastam néhány könyvet is, vonnegut és én együtt készítettünk riportot csomó híres emberrel a kék folyosó végén. egyébként én mindig azthittem hogy szent péter kopasz és nagy fehér ruhája van, pedig nemis. baseball sapkát hord és pont úgy néz ki mint egy parkolóőr.
összességében csak annyit szerettem volna mondani hogy utálom a nyarat és a fürdőruhákat.