today is the greatest day i've ever known

komolyan. nagyonjó. undorító meleg nyári nap és mégis annyira jó. nem találkoztam ma senkivel. nem beszéltem ma senkivel. egy szót se. még a családommal se. mire felébredtem eltűntek. és fogalmam sincs mikor jönnek haza. remek. nagyon sokáig aludtam és semmit sem kell ma csinálnom. borzasztó kellemes érzés. néhány éve az egész nyaram ilyen volt. ültem a besötétített szobában és filmeket néztem. volt egy listám amire felírtam hogy miket néztem már meg. nyár végére iszonyú hosszú lett, meg kellene keresnem, biztos elraktam. akkor kezdtem el igazán élvezni a filmnézést. külön szertartás lett belőle és ez azóta is így van.
ma is, ma is ezlesz. néha ülök a tv előtt és hülyeségeket nézek és nevetek és közben kávét iszom. finom itthoni kávét. aztán olvasok. csupa jó könyvet. most fogom újra elolvasni azt, amit kislánykorom óta minden nyáron elolvasok legalább egyszer.
az elmúlt néhány évben minden nyárra volt valami művtöri kötelező olvasmány is. ilyen legalább 500 oldalas tudományos akármi. jegyzeteket kellett készíteni hozzá, rajzokat, mindenfélét. jóvolt ezeket csinálni. legalábbis én élveztem.
mostmár magamtól csinálok ilyeneket. amúgyis most gyűjtenem kell. el is kezdtem. közvetlenül fogmosás után madélben. elkezdtem. lassan kezdhetem kipipálni a vázlatpontokat. nagyon lassan. egy egész nyaram van rá. nem sietek el semmit.
a broken flowers zenéjét hallgatom meg flaming lipst.
ez a post csak arra jó, hogy bármikor amikor a későbbiekben nem leszek ennyire eltökélt legyen mit újraolvasni...