no surprises

ha elmennék most nyáron párizsba biztos mosodákban ismerkednék. ezt nemtudom miből gondolom egyébként. olyan lakást akarok mint amilyenben az álmodozók laktak.
láttam egy filmet nemrég. volt főszereplője is meg minden. történet, kísérőzene, szerelmi szál, kajálós jelent ésatöbbi. de nem ezért hoztam fel. hanem mert főszereplőnk, legyen mondjuk t a neve, amúgysem ez a lényeg, arra volt kárhoztatva hogy ha elmondta bárkinek is mit gondol, akármiről vagy akárkiről akkor az illető személy szépen lassan faképnél hagyta. t, a történet közepe felé már kezdett teljesen becsavarodni. különféle meséket talált ki, csak hogy sose kelljen igazat mondania az embereknek, tehát hogy a számára fontos személyek ne tűnjenek el vagy ne változzanak át utolsó mocskos szemétté. egészen könnyedén átvágott mindenkit, csakhogy általános értelemben véve "jó legyen minden".
elég szar történet ugye? a végét meg se néztem egyébként. most viszont eszembe jutott hogy vajon mi lehetett eme remek sztori befejezése? azt azért elárulom hogy nem hálivudi történet, tehát a hepiendes variációkat talán kizárhatjuk. meg a totális becsavarodást is. valamilyen szinten azis hepiend. az meg úgy nem is érdekes.
biztos meghal benne valaki. valaki kevésbé lényeges szereplő. váratlanul és indokolatlanul. aztán t lemegy a sarki kocsmába és megint megnyeri a biliárd versenyt. vagy valami ilyesmi.