sha la la la lee

azon gondolkozom hogy vajon melyik lehetett az a kép, amit anyukám 19 éves korában minden héten megnézett a zwingerben. sosem mondta hogy ki festette.
egyébként elkezdtem összegyűjteni csomó fontos dolgot. olyanokat, amikre tényleg szükségem van. nem mintha szavakkal elmondhatóak lennének. de ha tudnám se akarnám elmondani. most még úgyse olyan lényeges. majd az lesz, ha kész leszek.
addig pedig inkább csak sétállgatok tovább a dunaparton, vaníliafagyival, amit például egészen 3 héttel ezelőttig mérhetetlenül utáltam...
annyi ideje mondogattam, hogy hamarosan jó (vagy legalábbis jobb) lesz minden, hamarosan lesz időm élni meg ilyesmik, hogy észre se vettem mikor jött el a hamarosan vége. mert elmúlt, ez kétségtelen.
nem mondhatom el mi történik, elrontanám a meglepetést. de lesz lufi meg bohóc, mindenkinek teljesül 3 kívánsága és cukorkák potyognak majd az égből. ennyit a jelentéktelen részletekről. a lényeget majd elmutogatom, lerajzolom, verset írok róla vagy simán csak dobozba rakom, átkötöm masnival és mosolyogva odanyújtom.