have you seen the great wall?

mindig úgycsinálok mintha meglepődnék, mintha csomó furcsa dolog történne velem, pedig tulajdonképpen mindent kiszámíthatnék előre ha néha leülnék és ilyeneken gondolkoznék. csakhogy azthiszem én nemszeretek ilyeneken gondolkozni, nemszeretek rádöbbeni arra hogy mennyi mindent szarul csinálok, meghogy mennyire nevetséges vagyok bizonyos szituációkban. főleg amikor direkt nemvagyok beszámítható, akkor is mindig tudom előre hogy csak nem kell belekezdeni ésakkor nem lehet olyan nagy gond, de végül mindig belekezdek mert miértne mostvagyokfiatal. persze szerintem évek múlva is ugyan ilyen hülyét fogok csinálni magamból, sőt akkor lehet hogy mégnagyobb közönség előtt. úgy gépelek mint a titkárnőben lee. gyorsan. lehet hogy szipogok is közben meg persze zenét is hallgatok nem mintha nagyon odafigyelnék rá. ilyenkor azon veszem észre magam, hogy már megint valami borzalmas szám megy amit igazából nem is akartam hallgatni. somewhere over the rainbow például. mert ez ráadásul az egyik munkatársam kedvenc száma, akit nemkedvelek, mert sötét és idegesítő és folyton a haverjáról beszél akinek az a beceneve hogy kopaszgeci. hogy lehet ilyen nevet adni valakinek egyébkéntis? senki se normális ebben a városban erre rájöttem. ki az a hülye aki a rákóczy tér közepére odaállít egy kurvanagy fóka szobrot?
és minden évszakban nagyszabású futóversenyt is rendeznek, meg ilyen zöldmozgalom is van. persze tagja voltam énis még néhány éve. volt rajzverseny és lehetett nyerni egy egyhetes táborozást a balatonnál. valami irtó tanulságos rajzot csináltam úgyhogy mehettem balatonra és a többi már magától jött. na azokkal az emberekkel se nagyon tudok mit kezdeni. csak egyet kedvelek, mert ő mindig csinál valamit, tele van energiával biztos sok multivitamint szed és biciklizik reggel. végülis mindegy, ő is mint minden valamirevaló ember már elköltözött innen.
régebben legalább próbálkoztam. csomó energiát fektettem az emberekbe meg a hobbikba.
most sokkal lustább vagyok. ami nemjó. főleg ha már a maesti zene kiválasztása is gondot okoz.

és gyűjthetném azokat a pillanatokat amikor "nem kellett volna de megint beszéltem". sorszámozhatnám őket.
írtam én már jónéhány utolsó postnak szánt postot... aztán mindig írtam következőt is.
pedig nem is így értettem én az újrakezdést.
ilyen alapon nagy vörös alkoholosfilccel kiírhatnám a homlokomra is. nagyjából ugyan az lenne az eredmény.
inkább írjak felesleges dolgokról, mint ezekről. béna példázatokkal amiken csak a hülye nem lát át.
nem kellene ennyit pofáznom. olyan vagyok mint az az ember aki mindig rosszkor kezdett el tapsolni.
rosszkor rosszhelyen beszélek a legszerencsétlenebb dolgaimról, ráadásul pont annak az embernek akinek a legkevésbé kellene.
annyi mindent nem kellett volna...
ezt eléggé elszúrtam.
már megint.