now we're photogenic

volt az a mese régen, (azthiszem valami francia, és az élet szó szerepelt a címében) amiben a vörösvérsejteket kis vörös emberkék szimbolizálták, akiknek kenguruzseb szerű valami volt a hátukon amiben oxigénbuborékokat szállítottak. szóval ebben a mesében az agyhoz érkező üzeneteket futárok vitték az idegpályákon, kicsi hupikéktörpikék szerű figurák futottak összetekert papírral a kezükben. és mikor megérkeztek mindig lihegtek.
jelenleg úgy képzelem, hogy ilyen kis futárok visznek üzeneteket egyik agytól a másikig. tudom hogy futnak valahol a cyber-térben, összetekert papírral a kezükben és én sosem foghatom el őket. pedig olyan aranyos figurák és nekik még arra sem kell ügyelniük hogy ne essenek ki a buborékok a zsebükből. az összetekert papírokon kódolt üzenetek állnak, amiket csak adott két agy képes értelmezni, olyan két agy amik közül egyik se tartalmaz engem vagy az én ideámat, esetleg annak árnyékát. semmisemmi
a végtelenségig tudom építeni az ilyen elméleteket, remélem a felesemigaz