i remember nothing

nem is tudom mikor ittam utoljára forró kakaót. de most fogok.
egyébként nem történt semmi, azon kívül hogy mostanában gyakran halnak meg emberek így félig-a-közelemben.
tegnap viszont a maga meglepő módján azért elég jó napom volt, reggel korán keltem voltam az egyetem könyvtárában, aztán vonat, csomagmegőrző, múzeumi könyvtár kevés ideig és szokatlan bejáraton, majd mégegy könyvtár ott sok ideig voltam, és még jól is éreztem magam. a fénymásolókezelő ember azthiszem elton johnra emlékeztet leginkább. meg véletlenül ottvolt a csinos tanárom. utána ebédeltem, ültem egy padon és hallgattam valami gimi nyitott ablakán keresztül a ballagási énekeket. sok bogár volt úgyhogy beültem kávézni, ahol szintén temérdek időt eltöltöttem, közben készülgettem a hétfői produkciómra. amivel jelenleg is foglalkoznom mellesleg. végülis jólesz meg érdekes csak közel sem arról fog szólni amiről igazán kellene. de montaigne néha szimpatikus. néha idegesít.

ha ilyen időjárás lenne még sokáig és nekem nem kellene a közelgő vizsgáim miatt aggodalmaskodnom, akkor baromijól érezném magam. és azbiztos hogy ugyanúgy joy divisiont hallgatnék mint most.
csak így feküdnék.

ennyi

jaés láttam a pókember 3at premier előtt valami ingyen jeggyel. mármint nyertem. jó, mi? én is irígyelném magam. nem. mozi után persze lekéstük a metrót és egy órát ültünk az újpesti állomás zöld padján, nagyon fáztunk és csokis sütit ettünk. ezvolt. a film nagyrészére más most nem emlékszem. volt benne egy fekete ufó-izé ami zselé állagú volt mondjuk és így ugrálni is tudott. azt viszont tényleg nemtudom hogy hogyan jutott haza pókember meztelenül a templomból
lehet hogy jobb filmre kellett volna jegyet nyerni.
az ópium viszont tetszett a múltkor. olyan volt hogy hideg lett tőle a kezem. ami jót jelent.