kérem vissza

mindigis szakállas bácsi akartam lenni. persze a lényeg nem ez, hanem hogy az elmúlt két hétben nemtudom mi történt velem. esetleg pontosítok, két dologra mégis emlékszem. tehát kíváncsian tekintettem ki a selyemszalagok közül mint odafent a bácsi és ettem sültkrumplit az esőben. ennyi. a selyemszalagok meg a kisgolyós fagyi miatt majdnem visszatért valami régi jó érzés. ilyen nagyonjó. csak forogtam forogtam körbekörbe, az ilyet nagyonszeretem, olyan is volt mint amilyet álmodni szoktam, hangtalan békés repülés a házakfelett. valaki mástól ezt látni... félelmetes.
régen tételesen felsoroltam egy naphoz/programhoz/eseményhez tartozó tárgyakat esetleg helyszíneket hogy később aztán ezekről minden csöppnyi részlet eszembejusson. jó lenne mostis ezt tenni, péntek délután sültkrupli és ócska kofferek az út szélén és eső meg a régi sulim, az antikvárium ahol újra és újra idegenként néz rám a bácsi és zöld mentolos cukorka a könyvhalom tetején, vissza kell mennem megvenni azokat az alföldi tájképes diákat. nos nagyon béna kis bejegyzés lesz ebből, de nem is érdekes, nekem mindegy.
éjjel selyemszalagok között fogok álmodni, nehem valahol északon kellene élnem ez már egészen biztos, jólesz majd.
borzasztó fáradt vagyok, de valami elcseszett módon azért elégedett.
már nincsenek mesefigurák az egyetemen, csak egy rendkívül csúnya etruszk szobor, sok ember aki tud latinul és megtöbb aki nem, mindig sietek haza teát inni aztán alszom egy picit. délután. éjjel nemannyira. vagy nagyon nem. mint ma. hiányzik az itthon meg a hülye rajzházik, michelangelot másolni mármegint.

történhetne most valami... olyan mint régen

kakaós kiflit szeretnék rajzóra előtt vásárolni a kisboltban