címnélkül

történt tehát, hogy újabb kiállítás-meg-nyitóra voltam hivatalos tegnap, a másikról meg épp írt az újság. elég jó. nekik.
én nemannyira. fogalmam sincsen mit kerestem ott. de tényleg. közben érdekes is volt, tanulságos és szép, néha izgalmas vagy egy radiohead szám jutott eszembe az egyik képről. süti is van mindig ilyenkor ha ezt még nem mondtam volna. meg kiöltöznek a művészek. utána pedig lerészegednek és nem foglalkoznak VELEM. ilyenkor szoktam hazaindulni.
tegnap izgultam. boroztam a szokotthelyen. utána izgultam tovább. majd ezt követően picit semmi olyan nem voltam ami eddig igen. őrület. nemvolt xiu xiu.
az este maradék részében csak az volt a jó amikor eszembejutott hogy fűben akarok feküdni...

észrevettem hogy én nem használok bonyolult szavakat. kifejezetten minimalista vagyok. (megyek is újra megnézem a Gerryt.)
ma egész nap fázom és nagyon hiányoznak az emberek az életemből. olyan messze van mindenki. már egy ideje. pedig együtt lakom velük, néha gonosz vagyok, néha ajándékot adok nekik.
csak már nagyon rég volt hogy bárki is megölelt volna. feltételezem azért mert gonosz vagyok.

úgy szeretném ha most semmi sem történne. igazán semmi.
talán még sosem untam az életemet ennyire

... annyira hogy nevet adok a bútoroknak és örülök ha betéved a szobámba egy molylepke. annyira.