szitula

pár éve még kerek voltam. manapság inkább szögletesek a hétköznapjaim. szabadidőmben elméleteket alkotok. persze egyátalán nem olyan izgalmasakat mint mások. van az az elmélet amit pogácsaevés közben hallottam egyszer a hősökről és arról a fiúról aki a festékesvödrök mellett alszik el és a műtermében ébred. na az jóvolt.
persze történet az sok van, ötlet is. csak sosem írom le őket. vagy sosem jókor.
mostanában minden hétvége ugyan olyan. hazaérek és aztán nem megyek tovább sehová. esetleg tanulok, ha igen akkor latint. később semmi más nem történik velem, elalszom és álmodok. táncóráról, kétféléről. és az eső is esik közben.
pár napja amikor megint olyan hirtelen esett az eső kint ültünk a teraszon és persze kávéztunk. ez maradt nekem önpusztításképp meg a forró vanília a kávéautomatából. az esőillat legalább eszembejuttatott pár dolgot amit még mindig nem értek.
mindent feladtam hamar. és a maradékból élek most. néhány szem m&m's cukorka a moziból, a szokás ami a nagypapámból maradt. finom. győrben biztos sok mézeskalácsot készítenek ősszel.
hűde sokminden van a fejemben
kukorica és a fesztivál. meg a strand a gyerekkoromból. reggel mentünk a sárga busszal.
nem emlékszem miért vannak idegen emberek képei a falamon.

nagyon sokat fogok úszni egy NAGY vízben nagyon messzire megyek vissza se jövök soha. csak a levegőben lebegek majd a fejetek felett. nemértem magam. túl sok a film. túl kevés az én.
ki nem állhatom magam magam