i am small

mintha nagyon sokáig bicikliztem volna és annyira elfáradtam hogy mozdulni is képtelen vagyok és csak alszom alszom alszom. aztán vezettem autót csak úgy kedvtelésből, a város lekevésbé utca-kinézetű utcájában, majd vonatokkal szemben is, versenyezve nem is tudom kivel.

ültem az orient express egyik kétszemélyes asztalánál és úgy éreztem magam mintha én lennék kicsiny balázs egyik búvárszobra.

hát a családommal együtt nyaralni kész élvezet, kaptam minden nap meggyes joghurtot és csak reggelente nem hagytak aludni, a nap bármely más szakaszában igen. a hőségből kimaradtam, vagy átaludtam vagy bebújtam a víz alá. sokáig nem is értettem mi ez a nagy felhajtás, hiszen a rolling stones koncerten is csak egy embert kellett újjraéleszteni. én meg csak a slágerekért mentem volna el - ha elmentem volna. de inkább csak esőben árultam a könyveket.

úgy telt a hét, mintha nem is én lennék, vagy mintha én lennék valami egészen más észjárással. de azért igazán jó volt, mit ne mondjak még a kultúra-igényemet is bőven kielégítették a festetics-kastélyok meg a tüzijátékok.

végre belevethetem magam valami tökéletesen új dologba, olyasmibe amit még sohasem csináltam, így nemcsak önmagáért lelkesedem, hanem újdonságáért is.

ja azt nem is mondtam hogy rómában találkoztam a fura fiúval a múzeumból, ráadásul egészen véletlenül. most nem a szalállával babrált, hanem ült a kockás teírtős asztalnál és mosolyogva hallgatta hogy jé mi is magyarul beszélünk. mindenesetre örültem hogy ő is felfedezte a környék legjobb lasagnéját.